CsengeLino és ami mögötte van

 

Gyermekkorom óta szenvedélyesen varrogatok. Evidens volt számomra, hogy az általános iskola elvégzése után ruhaipari iskolában tanulok tovább, így lettem ruhaipari technikus 19 évesen.

Ezután a külső szemlélő számára pályát módosítottam, közgazdasági főiskolán tanultam tovább, vállalkozási szakirányon. Hobbi szinten persze sosem hagytam fel a varrással. Különféle alkotások kerültek ki a kezeim közül, életszakaszaimnak megfelelően a menyasszonyi, alkalmi ruhától a gyerekruha varrásán keresztül a babakocsi áthúzásig mindent kipróbáltam.

Most már tudom, tudat alatt végig arra készültem, hogy másoknak alkossak.

 

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem az első gyermekem megszületése után sose volt elég kezem, szemem, időm, hogy minden helyzetben helyt álljak.

Akkor még (2005-ben) csak gyerekcipőben járt a babahordozás, 1-2 fajta kendőn kívül nem igen volt elérhető itthon megfelelő hordozóeszköz.

 

A babahordozással szorosabban a második gyermekem, Csenge születése után ismerkedtem meg.

Folyamatosan alakítgattam, javítgattam, teszteltem a hordozóimat, hogy az minél inkább megvalósítsa az ortopédiailag javasolt terpesztartást, térdhajlattól térdhajlatig alátámasztva a lábakat. 

Ennek jegyében születtek meg az állítható hordozóim, amellyel lehetővé vált végre, hogy a hordozós kor végéig kényelmes legyen egy hordozó az anyának (apának) és a babának is.

 

Sokfajta hordozó eszköz került ki a kezeim közül, mint például félcsatosok, podok, babaerszények, csatosok különféle kivitelben, illetve a több hordozó vegyítéséből készült Mypod.

 

Fontos! Mielőtt eszközt választasz, a próbák sorát érdemes hordozókendővel kezdeni! A hordozóeszközök felfedezése adta kalandban hű társ lehet egy hordozási tanácsadó és hordozós klub, ahol segítenek a számotokra tökéletes eszköz megtalálásában ,).

A kendő helyesen(!) felkötve a leginkább idomulni képes, és az újszülöttet is jól tartja. 

Ülni önállóan még nem tudó pici babát csak így hordozz!